Az
üvegművesség :
Valójában
ma sem tekinthető tisztázott ténynek, hogy mikor sikerült
eloször üveget előállítani, legalábbis nem abban az értelemben,
hogy szándékosan erre a célra törekedtek volna. Az összefüggés
a bronzöntéssel és más fémek olvasztásával nyilvánvaló,
mert az ehhez szükséges magas hofokú tűzben olyan salakok
képződtek hevítés közben, amelyek az üveg előállításához
vezettek. Az egyiptomi ásatások alkalmával mázas agyag-
és zsírko edényeket hoztak felszínre a Kr.e. mintegy 4000
körüli korból. Valószínű, hogy ott már Kr.e. 1500 körül
üvegedényeket is készítettek.
Később,
úgy Kr.e. 1000 táján Szíria és Mezopotámia voltak az üvegedény-készítés
központjai. A római császárok korában a használati üvegtárgyak
előállítására üveggyártó műhelyek sorából álló központok
alakultak ki. Az ékszerként foglalatban viselt üveg mindig
divat volt. Az üvegfúvó pipát is a rómaiak találták fel,
amely lehetővé tette a vékonyfalú üvegek fújását. Ez az
eljárás napjainkig használatos.
 Az
üveg előállítása csakhamar gyors fejlődésnek indult. A középkortól
számos üveghuta működött Közép-Európában, főként erdős vidékeken.
A velencei díszüveg közismert, és mint régiség, igen értékes.
Sokféle
találmány színesítette a képet, mint például a X. századtól
kezdve alkalmazott ún. Kabinet-üveg, amely színtelen üvegbe
olvasztott színekkel ablaküveg készítésére is alkalmas volt.
Ezeket az üvegeket használták a középkori templomok és székesegyházak
díszes ablakainak készítéséhez. A XVI. század közepe táján
kezdték el használni Velencében a gravírozás technikáját.
Aztán ott van a kronüveg (Crown-üveg), az ólommentes üveg,
amit az optikai lencsék előállítására fejlesztettek ki.
Az első
üvegtáblák használatát a XII-XIII. századra teszik régészeink
Körmöcbányán 1407-ben működött az első üveghuta; a királyvíz
tárolásához készítettek üvegedényeket. A XV. században már
polgári házak ablakait is üvegezték.
1475-ben
az üvegesek, drágakőcsiszolók és üvegfestők céhbe tömörültek.
(A céh 1860-ban szűnt meg.) A XVI. században néhány főúr
birtokán megjelentek az üveghuták. Az üveg gyártása féltve
őrzött titok volt, ezért megtiltották a munkások, mesterek
távozását az országból.
A XVI-XVII.
században az üveghutákban igen nagy mennyiségű ablaküveget
gyártottak, amelyek kör vagy hatszög alakúak voltak. Ezeket
fába, ónba vagy ólomba foglalták, és nagyobb táblákat hoztak
létre belőlük. Az 1630-as évektől kezdődően a magyar üvegezők
a háztartásokat is kielégítő üvegeket kezdtek gyártani:
üvegpoharakat és kótyagos üvegeket. A század második felében
bővült a paletta: boroskancsók, gyertyatartók, pálinkásüvegek,
tréfás poharak és a bányákat kielégítő üvegek készültek.
A XIX században megindult az üvegtárgyakat előállító és
a díszítő-műhelyek különválása. A gyárak már nyersárut is
előállítottak a díszítő-műhelyek számára. Nagy hatással
voltak a fejlődésre a különféle kiállítások, pl. a Kossuth-féle
Védegylet ipari kiállításai és a világkiállítások. Gyáraink
ezeken jelentős sikereket értek el. Az 1860-as évek elején
új üvegműfaj létesült: az üvegfestészet. Legnagyobb alakja
Róth Miksa volt, aki az 1900-as párizsi világkiállításon
ezüstérmet nyert.
Ezeknek
az éveknek a legnagyobb magyar felfedezése a színes üveg,
ami a szecessziós építészeti üvegek alapját képezte.
A magyar
üvegipar igazi virágkora a XIX. század második felében volt.
Kialakult a historizáló stílus, magyaros alapokkal. Ez a
stílus még az 1900-as évek után is érvényesült. Megteremtették
a fúvott és a kristályüveg stílust, amit kitűnő technikai
felkészültséggel és művészi tervezéssel fejlesztettek ki.
Ennek
ellenére reménykeltő, hogy tervezőink és a megrendelők egyre
többen igénylik a szép dolgokat - a fényhatást, a beömlő
fény színeit -, ami e műfajok jövőjét jelentheti. Az egyre
fejlődő technikákkal, szerszámokkal egyre több eddig megoldatlan
dolgot tudunk megvalósítani. Az építészetben új megoldásokkal
hatalmas tereket lehet lefedni, a díszítő üvegben (a lakáskultúra,
a lakberendezés, a háztartás, a vendéglátás területén pedig)
a különféle technikákkal érünk el szebbnél szebb dolgokat.
A sokféle
üvegfajta ipari előállítása lehetové teszi számunkra, hogy
lakásunkat és munkahelyünket világosabbá , hangulatosabbá
és kellemesebbé tegyük, ugyanakkor a környezet ártalmaitól
is megvédjük.
|
