Üvegmûvesség története

Üvegmûvészet

Tiffany - ólomüvegezés

Az üveg:

Mesterséges, amorf, nem kristályos anyag, általában átlátszó, de gyakran áttetszõ vagy átlátszatlan, olvasztott állapotából átmenet nélkül szilárduló - ekkor szilárd testek tulajdonságaival rendelkezõ - ún. szilikát. Szerkezetének legfontosabb összetevõi a szilícium és az oxigén (szilícium-dioxid; kovasav). 1500 C-ra felhevítve, olvadt masszát kapunk.

Tartalmaz továbbá fizikai tulajdonságait meghatározó fémeket, leggyakrabban nátriumot, káliumot, kalciumot, ólmot, magnéziumot, báriumot. A hõálló üveg boroxidot is tartalmaz, a kristályüvegben pedig ólom van. De lássuk csak részletesebben:

Fõbb fajtái és felhasználási területei:

• kalcium-nátrium (mész-nátron) üveg fõként tábla- és öblösüvegként ismerjük (ez utóbbinak legközönségesebb fajtája a sok vas- és alumínium-oxidot tartalmazó palacküveg)
• kalcium-kálium (káli) üveg finomabb üvegfajta, háztartási szervizek, csiszolt üvegtárgyak, laboratóriumi eszközök készülnek belõle
• ólom-(kristály-) üveg kitûnõ minõségû üveganyag, finom, csiszolt használati üvegek, sugárvédelmi, optikai tárgyak alapanyaga
• bórszilikát üveg hõálló háztartási, mûszaki, laboratóriumi üvegtárgyak készítésére alkalmas anyag

Az üveg elõállítása

Lényegében az üveg készítésének módja a kezdetektõl máig ugyanaz maradt, csak a technika fejlõdött, és a nyersanyagok finomodtak.

A különféle üvegfajták a nyersanyagok különféle keverékét igénylik. Az öntöttüveg köztük a legismertebb, amely kvarchomokból, szódából, szulfátból és mészkõbõl készül.

Az üvegtáblákat formában készítik. Az üvegkeverék kvarchomokból, mészkõbõl és szódából áll, valamint timföldbõl és tisztító anyagokból. Az olvasztást 1500 °C-on végzik, a masszát azonban kb. 1200 °C-ra lehutik a további feldolgozás számára.

Az iparmûvészeti munkák számára alkalmasak az úgynevezett antik üvegek. Ezek átlátszó, színes, fújt üvegek. Különlegesek köztük az opalizálók, szétfolyó színsávokkal, melyek fényáteresztõk, noha nem átlátszók. Ezek különlegesen alkalmasak világítótestek elõállítására. Ezeket a színes üvegeket általában kovasavból, szódából, mészkõbõl, bóraxból és különféle fém-oxidokból készülnek. A fém-oxidok adják az üveg színét.

Üvegféleségek

A dísztárgy értékét, árát a felhasznált üvegféleségek fajtája is meghatározza. A színes üvegek különbözõ fémoxidok segítségével anyagukban színezettek. A meleg színek a vörös, a narancs és a sárga leginkább arany-, szelén- , kadmium- vegyületekkel állíthatók elõ, ezért drágák !

Antik üveg:

A középkorban használt kezdetleges üvegek mintájára készûlnek , kézi fúvásos technikával. A folyékony üveget fúvúcsõvel henger alakúra formázzák, majd szétterpesztik, és visszamelegítés közben szétterítik , sík felûletté " vasalják "l Az üveglapok felülete kb. 3 mm, felülete egyenetlen . (ezért nehéz vele dolgozni, könnyen reped, és nem ott törik, ahol az üvegmûves szeretné ) Színezésük még az olvadék anyagában történik, így a vastagabb rétegekben ugyanabból a színezõanyagból több kerül, mint a vékonyabba, ezáltal egy lapon belül különleges tónusdifferenciák jöhetnek létre. Néhány ezer színárnyalat lehetséges. Jellegzetességük, hogy áttetszõek, különlegességük pedig a kézi eljárás során az anyagba kisebb nagyobb hólyagok, zárványok, húzalok keletkeznek, minden más üvegtõl megkülönböztethetõek. Esztétikai és anyagi értékük igen magas.

Katedrál üvegek:

Nem azonosak a köztudatban ezen a néven ismert gépi elõállítású termékekkel. Az eredeti katedrál üvegek kézi hengerléssel készûlnek, úgy hogy az olvadt üveget öntõasztalon tömör fémhengerrel "mángorolják". Az így kapott sík tábla egyik oldala sima, míg a másik lehet különféle struktúrájú (rusztikus, zsinor mintás, gránit hatású stb.) Lényegük, hogy a felületi struktúra nem ismétlõdik szabályosan . Ezek az üvegek transzparensek, egyszínûek, nagyon egyenletesen színezettek. Értékük igen magas.

Opaleszcens üvegek:

Kézi megmunkálással, öntéssel és hengereléssel készûlnek. Alapszínûk fehér, opál, vagy rózsaszínû, ehhez még folyékony állapotban további két-három színt kevernek. Igy jön létre, a jellegzetes márványos felület, melybõl lehetetlen kétszer ugyanazt a színmezõt elõállítani. Különlegességük az opálos, tejszerû csillogó felület, mely alig alig átlátszó, mégis fényáteresztõ.Igen magas esztétikai és anyagi értékük van.

Coloreszcens üvegek:

Márványos hatást keltenek, kézi hengerléssel gyártott üvegek, melyek elõállításakor a hengerelést megelõzõen az alapolvadékhoz különféle más színes üvegolvadékot adagolnak, így alakul ki a jellemzõ, márványos hatása. Sokféle színben, színkombinációban kaphatóak. Értékük áruk, igen magas.

Irizáló üvegek:

Opaleszcens és katedrál üvegek gyártásakor még egy kiegészítõ technológia közbevetésével elõállított üvegféleség. A még forró üveg felületére fémoxid réteget visznek fel, mely a kész terméknek ellenfényben gyöngyház szerû csillogást biztosít.

Ornament üvegek:

Ezeket szokták helytelenûl katedrál üvegnek nevezni. Gyártásuk automata, gépi hengerléssel történik, strukturált oldaluk mintázata számtalan változatban elõállítható, de egy üveglapon belül szabályosan ismétlõdik. A gyártási módszer elõnye, hogy gazdaságos, hátránya hogy a színválasztás korlátozott. A termék mûvészi értéke és árfekvése alacsony.

Gépi húzott antik üveg:

Az eredeti antik üveg utánzata , elõállításuk autamat gépsoron táblaüveg húzással történik. A termékbõl hiányoznak az antik üvegre jellemzõ hólyagok, Mûvészi vonatkozásban megközelítik az antik üvegeket, áruk viszont jóval alacsonyabb.

Dichroic üvegek:

Az amerikai ûrtechnikában kikísérletezett bonyolult és költséges gyártási módszerrel elõállított üvegek. Különlegességük, hogy egy üveglapon minimálisan három színt érzékelhetünk, azaz más színû az üveg, ha visszaveri a fényt, más áteresztett fényben, és megint más 45 fokban elfordítva. Kisméretû lapokban gyárthatóak, és rendkívûl drágák.

Üvegkövek:

A féldrágakõvekre emlékeztetõ, különbözõ színû, transzparens, vagy nem áttetszõ üvegcseppek, melyek a legkülönbözõbb formákban kaphatóak.